Hát, nem vagyok magammal megelégedve. Az azért vígasztal, hogy a tanfolyam hallgatói között én jártam  a legkevesebbet előzőleg nyelvórákra. Gyakorlatilag, gyerekkoromban, amikor is minden érdekelt, csak ne kelljen tanulni. Aztán 10 évvel később nyúztam otthon a Thement, egyedül, kisbaba mellett- aki engem nyúzott... - na jó, ez csak poén volt, nem nyúzott, csak adta önmagát. :) (Hogy melyik esetben egyenlíti ki egymást a két dolog... nos azt most ne részletezzük. :) ) 

Az otthoni tanulásnál nagyon hiányzott a nyelvtani magyarázat, mert bár benne voltak a megoldások a könyvben, mégis, ha elrontottam, vagy nem értettem valamit, nem volt senki, aki elmagyarázza, hogy miért is rontottam el? 

Igaz, voltam még vagy 2 csoportos órán is, egy nyelviskolában, de nem tudtam foglalkozni a dologgal, úgyhogy nem mentem többet. 

Sok év kihagyás után tavaly vettem elő újra a németet  és szintén egyedül,  -legalábbis, a legtöbbször- bogarásztam, ismételtem... Így kerültem be az A/3-as szintre. Akik előttem jártak, már túl voltak elvileg 120 nyelvórán, úgyhogy nem volt könnyű dolgom. Szóval, ahhoz képest jól sikerült a vizsga, csak hát az idő múlásával maximalista lettem. De nevezzük csak egyszerűen szorgalmasnak. :) 

Amit viszont megtudtam, hogy nyelvvizsgán az addig tanult szint fölé "lőnek", úgyhogy nem lehet elég jól felkészülten menni. Akárcsak bármelyik felsőoktatási intézményben: nem tudsz végezni a tananyaggal, fel kell találnod magadat. :) Legalábbis, az én tapasztalataim szerint. 

Viszont megjutalmaztam magamat egy német feliratos, német nyelven is beszélő filmmel: A bukás. 

Ritkán lehet német nyelvű, német feliratos filmhez jutni, úgyhogy örülök neki nagyon.