Élményeim a nyelvtanulásról, külföldön élésről

Kacagva Németül

Strassburgban jártunk

2014. október 27. - granatalma

image_1414429348.jpg_2048x1536

Egy közepesen borongós szombat délután "átugrottunk" Franciaországba, Strassburgba. 

Gyönyörű város, tele turistákkal, boltokkal, kávézókkal... Itt láttam hajlektalanokat is, kéregetőket is. Német kísérőm szerint a székesegyház miatt vannak itt sokan, akik kéregetnek, kihasználva a sok vallásos ember jóindulatát. 

A francia kormány pedig egyenesen segélyt ad különféle idevándorló cigányoknak, akik itt laknak körbekerített telepeken fél évig, majd elmennek. Elképesztő, hogy ma még van ilyen, hogy lehet így is élni! 

A franciák állítólag értik a német nyelvet, de nem beszélik. A fiatalok nem, csak ritkán, pl. vendéglátó egységekben, az idősek még beszélik, csak nem tudom, hogy mennyire alkalmazzák. Pedig sok német él errefelé, sokan itt vettek hazat a határ közelében, mert itt olcsóbb és átjárnak dolgozni Németországba. 

Nekem nem volt jó érzés, hogy nem tudtam megkérdezni egyedül a kinézett táska árát, barátnőm segített benne. 

Viszont állítólag elvárják, hogy ha idejönnek Németországba, beszéljenek velük franciául. nem tudom, hogy honnan indult ez az intolerancia. 

Miért is fontos a nyelvtudás idegen országban?

Életből vett példa:

Takarítónő, 48 éves, tavaly komoly gerincműtétje volt, azóta nem emelhet, a munkahelyén a munkát abba kellett hagynia. 25 éve itt él, folyékonyan beszél németül, gyerekei sikeresek.

Viszont egy bankos papírt nem tud értelmezni, írni sem tud. 

A munkaügyi hivatal fizetné az átképzését, de nincs kedve hozzá, mert a szövegértése és az írása nem megfelelő. 

Mi lesz így vele? 

Viszonyítások

Nagyon sok dolgom van, de ezt le kell írnom. 

A héten több emberrel is találkoztam, beszélgettem. Ketten is mondták, hogy jól beszélek németül és sok külföldi, aki pedig régóta itt dolgozik már... nem beszélnek jól. Amúgy meg, aki nem pont ezt mondta, de találkoztunk, mind megjegyezte, hogy jól beszélek. Hát nagyon örülök neki, mert emlékszem rá, hogy annak idejen egy-egy német szöveg meghallgatásakor teljesen kétségbe voltam esve, hogy ezt én mikor fogom megérteni? Most sem értek mindent, még vissza kell kérdeznem olykor, meg szavakat keresni, de haladok. :) 

A hétköznapi témákban egész jól eligazodok. A szókincset természetesen bővíteni kell, meg nem ártana utána nézni némely nyelvtani mumusnak... 

Az általános helyzet az, hogy tényleg nem tanulnak meg a külföldiek rendesen németül. Ez sajnos a magyarokra is igaz. 

Egy újabb kis lépés

Amúgy tegnap bekövetkezett, amit nem tudtam, hogy hogy is lesz... szóval gondolkoztam magamban dolgokon, eseményeken... és azon kaptam magam, hogy németül gondolkozom! Ez folytatódott ma is... remélem, még fog is... 

Ezt most csak azert írom le, mert OK., tudjuk, aki nyelvet tanul, az erre kondicionálja az agyát. De hogy önkéntelenül, öntudatlanul is... na ez eddig még nem nagyon volt, csak egy-egy szó, vagy egyszerű mondat erejéig. De tegnap bonyolultat gondoltam. :)

A félreértések elkerülése végett nem a saját logikámat , de még nem is a női logikát kívánom vitára ereszteni... :)

Konkrétan arra gondoltam, hogy ilyenkor jó, ha ember utána néz a bővített mondatok szerkezeteinek. Deshalb, weil, trotdzem, obwohl és társai...

Ma reggel

image_1389521380.jpg_2592x1936

Ködben úszott Leonberg, ami még most is tart. Ha nem tudnám, hogy egy kb. 45000- res kisváros terül el alattunk, azt hinném, hogy egyedül mi lakunk a világon, valami magas ponton. :) 

Időm nagy része munkával és nyelvgyakorlással, tanulással telik. 

Tegnap pl. megtanultam, hogy ha szipogok, mert taknyos vagyok, azt németül úgy fejezzük, ki, hogy: ich habe Schnupft. 

Persze, lejegyzem az újonnan hallott szavakat, amikor csak tudom, az ankiba. ankiweb.com (remélem...) 

Az otevotnyelv.com-on találtam erre a jó kis programra. 

 

Ich bin schon da

Látom, hogy milyen régen írtam ide. Mentségemre szolgáljon, hogy időm nagy részében németül tanultam. 

Május végétől június végéig intenzív kurzusra jártam, utána magántanárhoz. Most itt ülök egy iszonyatosan kedves német idős néni otthonában, és nem sokára elmegy a " tolmácsom" , úgyhogy magamnak kell majd boldogulnom a nyelvvel... Es ist interresant! 

Első reggel egyedül

azaz kettesben a nénivel. 

Kedves néni, de mivelhogy nagyon idős, hajlamos belealudni a tevékenységekbe. Nehezen ébred, akár csak én... :P 

Szerencsére jóindulatú. Ma pl. megfeledkeztem a nadrágjáról és előbb feladtam rá a cipőjét. De jól viselte. Végül is, ha egy cipőcsere negyedóráig tart, az nem kis idő rohanó világunkban. 

A házipapucsát " mamaschue" -nak nevezi. 

A lánya is nagyon rendes volt tegnap. Mondtam neki, hogy na most akkor, ha a néni újságot olvas, akkor én tanulok egy kicsit németül... Mondta, hogy ne tanuljak állandóan, foglakozzak mással is. Jól esett, mert látom, hogy tényleg türelmesek. De persze, én is igyekszem. 

Éva olvasta az újságban, hogy Németországban 800000 idősgondozóra lesz szükség. Valószínű, hogy a környező, rosszul gazdálkodó országokból ide fognak özönleni az emberek. 

Kisvizsga

Hát, nem vagyok magammal megelégedve. Az azért vígasztal, hogy a tanfolyam hallgatói között én jártam  a legkevesebbet előzőleg nyelvórákra. Gyakorlatilag, gyerekkoromban, amikor is minden érdekelt, csak ne kelljen tanulni. Aztán 10 évvel később nyúztam otthon a Thement, egyedül, kisbaba mellett- aki engem nyúzott... - na jó, ez csak poén volt, nem nyúzott, csak adta önmagát. :) (Hogy melyik esetben egyenlíti ki egymást a két dolog... nos azt most ne részletezzük. :) ) 

Az otthoni tanulásnál nagyon hiányzott a nyelvtani magyarázat, mert bár benne voltak a megoldások a könyvben, mégis, ha elrontottam, vagy nem értettem valamit, nem volt senki, aki elmagyarázza, hogy miért is rontottam el? 

Igaz, voltam még vagy 2 csoportos órán is, egy nyelviskolában, de nem tudtam foglalkozni a dologgal, úgyhogy nem mentem többet. 

Sok év kihagyás után tavaly vettem elő újra a németet  és szintén egyedül,  -legalábbis, a legtöbbször- bogarásztam, ismételtem... Így kerültem be az A/3-as szintre. Akik előttem jártak, már túl voltak elvileg 120 nyelvórán, úgyhogy nem volt könnyű dolgom. Szóval, ahhoz képest jól sikerült a vizsga, csak hát az idő múlásával maximalista lettem. De nevezzük csak egyszerűen szorgalmasnak. :) 

Amit viszont megtudtam, hogy nyelvvizsgán az addig tanult szint fölé "lőnek", úgyhogy nem lehet elég jól felkészülten menni. Akárcsak bármelyik felsőoktatási intézményben: nem tudsz végezni a tananyaggal, fel kell találnod magadat. :) Legalábbis, az én tapasztalataim szerint. 

Viszont megjutalmaztam magamat egy német feliratos, német nyelven is beszélő filmmel: A bukás. 

Ritkán lehet német nyelvű, német feliratos filmhez jutni, úgyhogy örülök neki nagyon. 

Nagy volt a szünet

Kezdetben sem gondoltam, hogy túl sok időm lenne a blogra, de hogy ilyen sok kihagyással tudom csak írni... na azért ezt sem. Sok minden történt azóta, kezdve Anyukám súlyos betegségétől, munkák elvesztéséig... Remélem, hogy az idei év jobb lesz, eredményesebb, sikeresebb. Nem csak nekem, hanem nektek is, akik véletleül olvastok (még) . 

Azért jó is történt: szeptemberben beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra a Osztrák Intézetbe és azóta imádom a nyelvtanulást. Tényleg minden szinten megmozgatja az agyat és egy kellemes elfoglaltság. Ha rajtam múlik, nem is fogom abbahagyni. Nagy szerepe van ebben a tanárnőnknek, Mártának, aki vidáman, lendülettel és felkészülten tartja az órákat. A kikérdezés nem annyira tetszik, de elviselem. Elvégre nem pusztán élvezetből csinálom, hanem tervem van vele: még az idén el szeretenék/ el kell mennem német területre dolgozni. És igazából ki is szeretném próbálni magamat, kicsit új életet kezdeni, új embereket megismerni, új helyzeteket, új szakmát... Igen, új szakmát is. tudom, hogy 48 éves vagyok, de részben pont ezért. Hogy biztonságot teremtsek magamnak. Egyelőre azonban van a nyelv, amit meg kéne tanulnom. 

Ez a hét az ismétléssel fog telni, mivelhogy nemsokára véget ér a kurzus és a téli szünetben eléggé elhanyagoltam a tanulást. meg amúgy is: az ismétlés jó és szükséges akkor, ha az ember használni is akarja a tanult dolgokat és még csak kezdő. Én az A3 -as szintemmel még kezdő vagyok. Azért már tudok pár dolgot, pl. karácsony előtt lefordítottam a drezdai stollen receptjét és el is készítettem belőle a sütit. Imádtuk. :) Hát nyelvvizsgához azért nem elég ennyi és nem is a konyhában szeretném leélni az életemet, de egy dolognak jó móka volt. :)

Hogy "németezzünk" is  egy kicsit, elárulom, hogy nekem a megértés nehezebb, mint az önkifejezés. Hogy jobban boldoguljak vele, ezt kezdtem el hallgatni: 

Kezdőknek azt szokták ajánlani, hogy nézzenek filmeket, híreket, stb. német nyelven, német felirattal, így majd hozzászokik a fülünk az eredeti német kiejtéshez. (Most még ne beszéljünk az osztrák és a svájci, vagy a bajor németről. :O )

Első poszt

 Sokáig gondolkoztam, hogy mivel indítsam ezt a blogot, mit is írjak, mert nagy szavakat nem akartam, kis szavakat nem érdemes... Aztán úgy döntöttem, hogy bemásolom egy PR cikkünket, melyből kiderül, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, honnan jöttünk, hová megyünk? (Na ezek azért nagy szavak voltak, nem derül ki minden. :) ) Szóval, tanulgatok németül és itt, ezen  a blogon szeretném összegyűjteni az élményeimet, számomra fontos anyagokat.

Tudom, hogy a legjobban úgy lehet nyelvet tanulni, ha az ember foglalkozik vele :), de azért várom a problémáitokat, tapasztalataitokat a témában. :)

Most pedig a cikk:  

 "Tanulj kacagva angolul!


Hogy miért?

Mert a kacagva tanulás egészen más, mint amit a nyelvtanulásról eddig hittél vagy annak címén valaha is megtapasztalhattál. Beszélgetve tanulunk, történeteket alkotva, ki-ki  a saját ritmusában. Ha nem szeretnél megszólalni, elég ha figyelsz; előbb-utóbb meghozza az is a gyümölcsét. A lényeg, hogy hallod, megérted - erről a tanár gondoskodik- és megtanulod, hogy kell megszólalni, beszélni.
Az élő, alakuló szöveg miatt lesz az óra izgalmas, kreatív, kacagtató - és maradandó. Amit örömmel tanulsz, azt nem felejted el. Amihez élmény tapad, az ragad. Használható nyelvtudáshoz sokkal biztosabban és gyorsabban jutsz így, mint a szokványos tanulással.
Ha kedved támad megnézni egy ilyen órát, lesz rá lehetőséged, mert tervezzük, hogy tartunk egy nyílt napot, melyen a régebbi és az újabb tanulók is részt vesznek. Ha érdekel egy ilyen lehetőség, írj nekünk a bea@kacagva.com e-mail címre. Így testközelből láthatod majd, hogy ragad a nyelv - ahogy az életben is ragad a gyermekre, aki édesanyjától is beszélni tanul meg elsőként és csak utána írni-olvasni, nyelvtanozni. Álmodban is angolul fogsz beszélni. Szabadidődben sem házi feladatokkal foglalkozol, hanem - ha akarod - szórakozva folytatod az angolozást.
Bővebb információkért kattints honlapunkra: www.kacagva.hu
Ha feliratkozol a hírlevelünkre, meghallgathatod az órákon született vicces történeteket mp3 formátumban és szemeddel követheted az angol szöveget is.
Követhetsz minket a facebook-on is :
http://www.facebook.com/kacagva.angolul
Várunk szeretettel beszédcentrikus óráinkon! "